A kis patak
2008.12.

A kis patak rohan,
a kis patak csobban:
a lelkünk meg se moccan,
csak a szívünk dobban.
Ott egy halacska, ott egy rákocska,
picinyke ujjai a kövek között kutatja...
Látom a patakot, csörög le a lejtőn,
hűs fűz árnyékolja, elrejti a tetőn.
A huncut csöppnyi kavicsot,
melyen csúszott apró lába...
ott lapul medrébe, ma is visszavárja.
Piciny teste volt csak,
piciny a patak medre...
de ott tapicskolt benne
és abban a pillanatban ő volt
a nagy, az óriási medve.