Levél a világról
2009.12.

Hány világ is a te világod,
úttalan utak, kín és gyötrelem?
Az én világom a mesék világa,
mert álmodhatom az eget szüntelen.
Az én világom, a te világod,
csak különböző módon éljük meg.
Így van ez rendjén, hiszen e világ olyan
tágas, hatalmas a menynek pereme.
A te világod? Sok mosoly,
én így képzellek magam elé el.
Harmónia a diszharmóniában,
fáradhatatlan nyugalom uralkodik benne.
Az én világom nyughatatlan álom,
mert nem találom a helyemet benne.
Az alkotásom? Tükre vágyamnak,
a kimondhatatlan, a világ pereme.
Egy a Te és az Én világom,
semmi új nincsen már benne,
mit ne láttunk, vagy hallottunk volna,
ezért hát gyere, jöjj ide.
Te ott, a béke, bár ki tudja így van-e?
Én itt a békességben a romholt,
és egy nyugodt életet élek közben le.
Oly sokáig tudnék példákat írni most neked,
mi minden egy, és más az életünkben.
Most inkább festek rendületlen, bár igazi
értelmét ennek sem látom:
A vászon drága, a festék fogy,
Piac meg idehaza egyik képemre se volt
eddig sem, ezután sem lesz.
De a festő nem azért fest,
minden képe egy-egy gyermeke,
az se számít másnak tetszik-e…
Ilyen hát az én világom, ugye a tied
is ilyen, csak máshol és más időben,
másként éled meg, de mert emberből
vagy emberi, és egyező az enyémmel.