A sors
 ( 1978.06.19.hétfő)

Neked adtam mindent,
Mindent, ami jó.
Neked adtam mindent,
Mindent, ami szép.
Bár elhagytál, mégis:
Úgy érzem, hogy jó volt,
Ahogyan az élet neked ígért.
Elítél a sorsom,
De még így is oly szép.
Bánt a lelkiismeretem:
Fáj, hogy elkergettél:
S, ha most ismét kérnél,
Újból elfelednék mindent
Ami rossz, és a tiéd lennék.
Valaha régen volt,
Ma már csak egy emlék.
Féltve őrzöm bár azt
A csöpp kis reményt:
Hogy egyszer egy napon,
Talán éppen holnap, visszatérsz.
S újból, az enyém lész.
Volt egy boldog nyaram,
Meg egy örök tél.
Azóta a szívemben
Megfagyott a vér.
Ma már a hitemmel
Várom az olvadást
Még sem jön a tavaszodás!
Tavasszal boldogan
Vibrálnak a madarak.
Nekem sem szabad
Elhagynom magamat.
Előveszem jól őrzött képedet,
Csodálom égszínkék szemedet.
Bár úgy érzem az élet
Tejben, vajban füröszt,
De jaj! - Szívemben
Van egy ábránd,
Mely örökre üldöz!
Amint lefekszem ágyamban,
Vastag láncra kötözz.
Ó sors, élet!
Magasztos nagy Ég!
Szabadíts meg gondjaimtól:
Mert a lelkem ég.
Bár a szívem fagyos,
Az eszem zavaros,
De a lelkem él...